Avagy mindenhova beadom a pályázatom, de semmi se tetszik igazán

Nyugi, nem veled van a baj, sőt! Baj egyáltalán nincs, mármint ami a folyamatokat illeti. Velem is és sok álláskeresővel előfordult már, hogy válogatás nélkül beküldözgettem mindenhova az önéletrajzom. Bármi jó, mindegy, tényleg mostmár ugyan mindegy, csak ne dolgozzak tovább a mostani helyemen. Sokszor tapasztaltam ugyanezt a másik oldalról, a legelső, telefonos egyeztetésekkor, hogy az alany visszakérdezett: “elnézést, ez melyik cég is, melyik munkakör pontosan? Ne haragudjon kérem, csak annyi helyre jelentkeztem már, hogy nem tudom ez már melyik!” Nem haragszom. 🙂 Vagyis akkor egy kicsit haragudtam, de mára már rá kellett jönnöm, ez egy természetes folyamat, természetes reakció. Nem tudom mit akarok, csak azt, hogy nem akarom tovább ezt a munkahelyet – ez egy pánik, nem vagy nem feltétlenül kiégés.

Két lépés előre, egy hátra

A következő, nevezzük folytatásnak is személyes tapasztalatok adták az alapot. Miközben mindenhova beadjuk mi, pánik üzemmódú álláskeresők, nem is figyelünk rá, kialakul egy irány, egy kép, hogy az összes hirdetés valamilyen szinten megtetszik, akár csak a címe, vagy a tartalomból egy mondat, de elkezdjük azt érezni:

1. Hát, tetszik, de nincs benne új, nincs benne kihívás…
2. Igen-igen, de nem igazán tudom magam elképzelni, hogy ezt csinálom…
3. Nem érzem azt, hogy én lennék igazán…

De nem baj, beküldöm a CV-m.

Nincs motivációs levél, mert nem is vagyunk motiváltak. De akkor mégis mi a fene legyen?

Tegyünk egy lépést hátra. Valószínű, hogy még nem állunk felmondás alatt, csak az új helyünket keressük. Nagyszerű! A döntés már megszületett, tehát tudjuk, nem a mostani helyen leszek mondjuk 3 hónap múlva. A mindenhova beküldöm a CV-t című stratégia helyett kezdjünk el építkezni. Nem biztos, hogy azonnal megjön az ihlet, de pl. vegyünk egy üres papírt és egy tollat, írjuk össze, mi volt az a feladat, ami engem motivált ma? Mi volt az amit szívesen végeztem el? Ha nem volt ilyen, akkor írjuk azt le elsőnek, amelyiket előrébb vettük az összes közül. Lényeg az, hogy kezdjük el lerakni az új énünk alapjait azzal, hogy összegezzük, mit szeretek megoldani, milyen feladatokat érzek magaménak. Írjunk hozzá még kettő olyan dolgot, amiről még úgy érezzük, fejlődnünk kell és szívesen meg is tennénk azt. Nem ettől és nem egyből leszünk motiváltak, de minden ehhez hasonló cselekedettől elkezd újraépülni az önbizalmunk és újra szikrát tud kapni boldogságunk lángja.

Ne feledd, interjúzni pánik üzemmódban nem jó. Azt azonnal megérezzük, hogy valami nincs rendben, valami teljesen egy másik irányba tolta el az attitűdöd.

Ha meg még biztosabbra szeretnél menni, olvass el 1-2 könyvet vagy hallgass podcastokat, vagy ha teheted, fordulj hozzám. 🙂